A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kiala­kulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.

A szexuális úton terjedő fertőzések mind gyakoriságuk, mind az egyéni életminőségre és a reproduktív kapacitásra gyakorolt káros hatásaik miatt napjainkban is kiemelt figyelmet érdemelnének. Az utóbbi két évtized­ben számos, sajnálatos módon többnyire negatív fejlemény következett be e betegségcsoport területén, ami további súlyos problémákat vetíthet előre. Ezek közül a leginkább aggasztó, hogy a gonorrhoea kórokozója, a Gonococcus multirezisztens szuperbaktériumként nemrégiben az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) magas prioritású listájára került mint az egyik olyan kórokozó, melynek kezelése hamarosan lehetetlenné válhat.

A mindennapi döntéshozatalban egyre nagyobb szerepet játszanak a „be­tegágy melletti” orvosi laboratóriumi eljárások („point-of-care testing”, POCT). A már elterjedt módszerek (pl. cukor vagy fehérje kimutatása a vi­zeletben) mellett egyre gyakrabban alkalmazzuk az újszerű egykazettás technikákat (gyors diagnosztikus teszt, RDT). A gyors és megbízható kórismézés az infektológiában is lehetővé teszi a célzott terápia kiválasztását. Az olyan teszteljárások, mint az otthoni HIV-teszt, igen fontosak lehetnek a betegek számára. A szenzitivitás és a specificitás technikai korlátai, a min­ta megfelelő kezelése változatlanul kihívást jelentenek. Minden vizsgálati eredményt klinikailag tapasztalt orvosnak kell értékelnie.

Uszodában, strandon a szokásostól eltérő környezetbe kerülünk. A für­dőhelyeket sok más emberrel együtt látogatjuk. Szemünkbe közvetlenül, illetve kezünk vagy tárgyak közvetítésével uszodavíz, folyóvíz, tengervíz, termálvíz kerülhet. A strandon a higiéniára sem tudunk annyira vigyázni, mint otthon, gyakran előzetes kézmosás nélkül nyúlunk a szemünkhöz vagy az ennivalóhoz. Az uszodák fertőtlenítésére használt szerek szembe jutása megint csak irritációt okoz, gyulladáshoz vezethet. Az alábbiakban az uszodában, strandon szerezhető különböző szembetegségekről, a kiváltó faktorokról, a megelőzés és a kezelés módjairól lesz szó.

A közleményben a strandok, meleg vizű fürdők látogatása után nagyobb eséllyel kialakuló gyermek-nőgyógyászati és nőgyógyászati hüvelyfer­tőzéseket tárgyaljuk. A leírt hüvelyfertőzések természetesen többnyire közfürdők látogatásától függetlenül diagnosztizálhatók, ezért a kórképek számos egyéb hajlamosító faktorát, szexuális úton terjedő fertőzésekkel való kapcsolatát is elemezzük.

Cikkünk a Canadian Medical Association tagjai által rendszeresen vég­zett szakirodalmi keresési és kiválasztási folyamat eredménye alapján 20 eredeti kutatási közleményt és négy gyakorlati irányelvet foglal ös­sze 2016-ból. A POEM-ek (patient-oriented evidence that matters, azaz releváns betegorintált bizonyítékok) értékelésének alapját relevanciájuk, validitásuk, illetve a mindennapi gyakorlatot potenciálisan befolyásoló hatásuk adja.

A U.S. Preventive Services Task Force (USPSTF) ajánlást adott közre a nemi úton terjedő fertőzések megelőzését célzó tanácsadásról. Intenzív viselke­dési tanácsadást javasol az összes, szexuálisan aktív serdülő, illetve a foko­zottan veszélyeztetett felnőttek számára. Szakértői 24 éves kor alatt az aktív szexuális életet élő minden nő, 24 éves koron felül a fokozottan veszélyezte­tettek Chlamydia és gonorreaszűrését tartják szükségesnek. HIV fertőzés irányában is indokolt a szűrés 15–65 éves korban. 

A szexuális úton terjedő fertőzések (STI) gyakorisága az utóbbi évtize­dekben növekvő, a fejlett diagnosztika és a hatásos kezelések ellenére is. Hazánkban a nemibeteg-ellátás szervezetileg a Bőr-Nemibeteg Gondozó Intézetekhez tartozik, a Semmelweis Egyetem Bőrklinikája STD Centrumának szakmai felügyelete, irányí­tása mellett. A jelentésre kötelezett STI-k a szifilisz, a gonorrea, a HIV, a Chlamydia-fertőzés és a lymphogranuloma venereum (LGV). Lényeges változások észlelhetők a klinikai jellegzetességekben: gyakran fordulnak elő STI koinfekciók, kiemelkedő gyakorisággal HIV-fertőzéshez társulva. Észlelhetők szövődményes kórformák: ko­rai neuroszifilisz, szemészeti, otoneurológiai szifilisz, újra megjelent a korai konnatális sz­filisz. Hazánkban is előfordul LGV, a Nyugat Európába gyakran utazó férfiakkal szexelő férfiak (men who have sex with men, MSM) populációjában, proktitisz klinikai képében. 

Az urológiai gyakorlatban a prosztatitisz a leggyakoribb betegség az 50 évesnél fiatalabb férfiak körében. Általánosságban a „prosztatitisz” va­lamilyen infekció következtében kialakult kórképet jelent, de az újabban használatos „krónikus prosztatitisz/kismedencei fájdalom szindróma” diagnózis hátterében multifaktoriális, gyakran ismeretlen tényezők állnak. Jelen munkánkkal e kórképek pontosabb megismerésében igyekszünk segítséget nyújtani.

A betegek leggyakrabban mono- vagy oligoartritisz miatt fordulnak reu­matológushoz. Ha a panaszokhoz gyulladásos eredetű derékfájás is társul, spondiloartritiszre kell gondolni. A jelen összefoglaló a spondiloartritisz diagnosztizálására, felosztására, valamint az egyes oligoartritiszek diffe­renciáldiagnosztikájára vonatkozóan szolgál útmutatóként.